Sáfrány

A sáfrány (Crocus) a nősziromfélék családjába tartozó növénynemzetség, illetve a nemzetséghez tartozó egyes fajok összegyűjtött és fűszerként használt bibéjének elnevezése. Szárleveleik nincsenek, a keskeny tőlevelek és a néhány centiméteres szár csúcsán álló virág a föld alatti hagymából ered.

A Kárpát-medencében őshonos fajok kora tavasszal, a régebben fűszerként termesztett C. sativus ősszel virágzik. A kerti dísznövényként használt sárga virágú sáfrányok a C. flavus, míg a fehér és lila virágúak a C. vernus nemesített fajtái. A felépítésükben hasonló kikericsfajok ősszel virágoznak, a szintén kora tavasszal virágzó egyhajúvirág levelei vaskosabbak és szélesebbek, így a sáfrányok nemigen téveszthetők össze más növényekkel.

Fűszer

A sáfrányfajok (Crocus) bibéje vörösesbarna, aromás illatú, kesernyés fűszer, az ételt aranysárga színre festi. Régi fűszernövény, már az egyiptomiak is használták, levesek, mártások színezésére, ízesítésére. A virág bibéjének gyűjtése nagyon fáradságos munka, termesztése sem egyszerű, ezért rendkívül drága. Az őshonos hazai fajok védettek, tehát a bibék gyűjtése törvénybe ütközik! (Arról nem is beszélve, hogy sem ezek, sem a dísznövényként termesztett sáfrányhibridek nem alkalmasak fűszernek.)

Hatásos lehet a szívinfarktus megelőzésében, krocetin nevű anyaga csökkenti a koleszterinszintet. Sáfrányos szeklicével helyettesítik, de ez pusztán színezésre alkalmas, enyhén kellemetlen, kesernyés íze a valódi sáfrány mennyei aromájával össze sem hasonlítható.

Fél kilogramm sáfrányhoz körülbelül 250.000 virágból kell bibét gyűjteni! Éppen ezért igen drága, azonban egy kevés sokáig elég. Ízét kiemeli, ha szárazon kissé megpirítjuk, majd egy evőkanál tejben eldörzsöljük a szálakat. Görcsoldó, festő, szemgyógyító hatását ismerik.