Wasabi

Japánban és Ázsia más vizes élőhelyein vadon nő a Wasabia japonica, többbnyire patakok, folyók medrének szélén. Az egyre nagyobb kereslet miatt ma már több helyen termesztik is, amihez hegyi patakok tiszta vizét használják. A wasabigyökér a torma, a mustár és a káposztafélék rokona.

Hívják japán tormának is, mert csípőssége ennek is inkább az orrjáratban, semmint a nyelven érződik. A friss wasabigyökér egyébként lágyabb aromájú a tormánál és az üzletekben kapható wasabipornál és pasztánál is, mely utóbbiak egy része egyébként nem is wasabiból készül, hanem a jóval olcsóbb tormából, amit mustárporral kevernek, ételfestékkel zöldítenek. (A japánok ezt „nyugati wasabinak” nevezik.) Igazi wasabigyökeret Japánon kívül nehéz beszerezni, ha sikerül, rendkívül drága.

A wasabigyökérnek (hivatalosan nem is gyökér, hanem „rizóma”, vagyis földalatti szárrész) a tormához hasonlóan igen kedvezőek az élettani hatásai: jól hat az emésztésre, fertőtlenítő, illatosító. Az antibakteriális tulajdonság nyilván szerepet játszott abban, hogy a japánok hagyományosan majd’ minden nyershalas ételhez feltálalják – mely nyers halak régebbi korokban nem mindig feleltek meg maximálisan a mai egészségügyi elvárásoknak. (Japánban egyébként létezik wasabis fogpaszta is.)

A reszelt wasabiból vagy porból készült paszta a szusi-, szasimitálak elengedhetetlen tartozéka. Egyesek a hagyományos dipként szolgáló szójaszószba keverik, mások közvetlenül a halra kenik, azt mártják a szójába. A szusiban persze már eleve van kevés wasabikrém a hal és a rizs között is, hogy illatosítsa a halat, s kis pikantériát adjon neki.

A jó szusi egyszerűnek tűnik, pedig sok apró részletnek kell stimmelnie. Ilyen a halvágás tisztasága, a hal-rizsarány és a hőmérséklet – a jó szusiban a rizs langyosba hajló, a hal pedig hűvös, de nem jégszekrényhideg. A két réteg közt, a halra kenve, hajszálvékony wasabikrém.

A wasabi kellemesen frissíti a salátaöntet is, ilyen formán különösen jól illik tenger gyümölcseiből való salátákhoz. Hagyományosan adják sobatésztához is – dashival és nyers tojással tálalva.

Kiválóan illik – a tormához hasonlóan – a céklához is. Íme egy példa a csúcsgasztronómiából – Heiko Antoniewicz rövid idő alatt klasszikussá vált Fingerfood című könyvéből.

Igen jó csemege a friss wasabilevél is. Enyhébben ugyan, de „wasabisan” csíp, s jó garnírung készíthető belőle. Szokták éjszakára ecetes-sós marinádban állni hagyni, vagy röviden szójaszószos vízben blanísírozni. De a levelet tempuratésztába mártva ki is lehet sütni, bő olajban. Hasonlóképpen – adott esetben főzeléknek is – jól felhasználható a retek és a fiatal cékla levele is, melyeket napjainkban méltatlanul borít a feledés homálya.

Forrás: buvosszakacs.blog.hu